Allen Ginsberg – „A fő dolog az volt, hogy… mindig volt valami édes aroma körülötte, a személyes, önzetlen édességé, mint a teljes odaadás. És ez volt, ami mindig meghódította a szívemet.”

George Harrison — „Amire mindig emlékezni fogok, az a mondása: „Én a szolga szolgájának vagyok a szolgája.” Ez tetszik. Sok ember azt mondja: „Én vagyok az. Én vagyok az isteni inkarnáció. Itt vagyok, és hadd segítsek neked. “Tudod mit értek ez alatt? De Prabhupada soha nem volt ilyen. Tetszett Prabhupada alázatossága. Mindig is szerettem az alázatosságát és egyszerűségét.

Srila Prabhupadának már elképesztő hatása volt a világra. Nincs mód, hogy ezt felmérhessük. Egy nap csak rájöttem: „Istenem, ez az ember csodálatos!”

Ő Isteni Kegyelme A.C.Bhaktivedanta Swami Prabhupadát, (1896-1977), Sivarama Swami guruját széles körben tekintik a bhakti-jóga tanítása és gyakorlata elsőrangú közvetítőjének a nyugati világ felé.

Született Abhay Charan De néven 1896. szeptember 1-jén Kalkuttában. Fiatalként részt vett Mahatma Gandhi polgári engedetlenségi mozgalmában. De mégis, egy kiemelkedő tudóssal és spirituális vezetővel, Srila Bhaktisiddhanta Sarasvatival való találkozás bizonyult a legerősebb hatással a fiatal Abhay jövendőjére. Első találkozásukkor Srila Bhaktisiddhanta, aki a bhakti ősi hagyományát (az odaadó jógát) képviselte, megkérte Abhayt, hogy ismertesse Krisna tanításait az angol nyelvű világban. Abhay születésétől kezdve egy olyan családban nőtt fel, ahol Krisnát – a mindenkit vonzó és mindenkit szerető Urat – imádták. Mélyen megindította Srila Bhaktisiddhanta odaadása és bölcsessége, így Abhay a tanítványává vált, és elkötelezte magát, mentora utasításának kivitelezése mellett. De csak 1965-ben, hetvenéves korában vágott bele a missziójába és indult el Nyugatra.

Miután tanulásának és odaadásának elismeréseként a Bhaktivedanta tiszteletbeli címet elnyerte, a szannyásza (lemondás) fogadalmát követően Abhay Charan, akit most már Bhaktivedanta Swami néven ismertek, szabad áthaladásért könyörgött és egy rakományhajóra szállt, amely útnak indult New Yorkba. Az utazás viszontagságosnak bizonyult, és az idős spirituális tanár két szívrohamot is elszenvedett a hajó fedélzetén. A tengeren töltött 35 nap után végre megérkezett egy magányos Brooklyn-i kikötőbe, mindössze hét dollárnak megfelelő indiai rúpiával, és doboznyi saját maga által angolra fordított ősi szanszkrit írással.

New Yorkban nagy nehézségekkel nézett szembe pénz és megfelelő szállás hiányában. Küldetését alázatosan azzal kezdte, hogy a Bowery-n, New York egy hírhedten lecsúszott negyedében, padlásszobákban tartott előadásokat a Bhagavat-gítáról, és kirtant (hagyományos odaadó éneklést) vezetett a Tompkins Square Parkban. A béke és a jóakarat üzenete számos fiatalra volt hatással, akik közül néhányan komoly tanulói lettek a Krisna-bhakti tradíciónak. Ezeknek a diákoknak köszönhetően Bhaktivedanta Swami egy kis üzlethelységet bérelt a New York-i Lower East Side-on, amelyet templomként használtak. Hosszú hónapok nehézségei és küzdelmei után, 1966 júliusában Bhaktivedanta Swami megalapította a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetét annak érdekében, hogy beállítsa az értékek lényegiségét a világban, és az igazi egységért és békéért dolgozzon.  Azt tanította, hogy minden lélek Isten minőségének a része, és hogy valódi boldogságot találhatunk azáltal, hogy egyszerűbb, természetesebb életmódot követünk, és energiánkat Isten és az összes élőlény szolgálatába állítjuk.

Miután elkezdte amerikai követőit felavatni a gaudiya vaishnava láncolatba, Bhaktivedanta Swami következőnek San Franciscoba utazott. A Haight-Ashbury kerületben kialakult hippi közösségben, 1967-es „Summer of Love” alatt azt tanította, hogy a kirtanon való odaadás élménye egy lelki „bódulat” ami magasabb rendű mindenféle anyagi forrásból származó örömnél, mint amilyen a gazdaságból, a hírnévből vagy a kábítószerek használatából ered.  A következő hónapokban még sokan jöttek, hogy segítsék őt. Mivel szerették volna egy nagyra becsült lelki tanítónak kijáró tisztelettel megszólítani, a tanítványai Srila Prabhupadanak kezdték nevezni, aminek a jelentése „akinek a lábánál a mesterek ülnek.”

Srila Prabhupada az elkövetkező tizenegy évben tizennégy alkalommal utazta körbe a világot, így a hat kontinensen több ezer emberhez juttatva el a bhakti tanításait. Mindenféle háttérből származó férfiak és nők fogadták el az üzenetét. Segítségükkel Srila Prabhupada központokat és projekteket hozott létre világszerte, beleértve a templomokat, a vidéki közösségeket, az oktatási intézményeket, és egy élelmezési programot, ami később a legnagyobb vegetáriánus ételosztó programmá vált a világon. Azzal a vággyal, hogy a Krisna-bhakti gyökereit otthon is táplálja, Srila Prabhupada számos alkalommal visszatért Indiába, ahol újjáélesztette a bhakti hagyományokat. Indiában több tucat templomot nyitott, köztük fontos központokat Vrindavana és Mayapur szent városaiban.

Srila Prabhupadanak a világhoz való talán legjelentősebb hozzájárulása a könyvei. Több mint hetven könyvet írt a bhakti-jógáról, melyek nagy tekintélynek örvendenek a szakmai hozzáértés, a mélység, a tisztaság és a hagyományokhoz való hűség miatt. Írásai hetvenhat nyelvre lettek lefordítva. Legjelentősebb művei közé tartoznak: a Bhagavad-gítá úgy, ahogy van, a harminc kötetes Srimad-Bhágavatam és a tizenhét kötetes Sri Caitanya-caritamrita.